Prológus

-          Muszáj mennünk? – Kelly nem volt valami lelkes, ami azt illeti. Megértem, nekem is hiányozni fog a szabadságom.

-           Ugyan már, jó buli lesz! – mondta Doki. Mióta használ ő olyan szavakat, hogy buli? Itt valami nem stimmel.

-          Ki vele Doki! – szóltam közbe, türelmetlenül, s az asztal túloldalára sétáltam, hogy szemben legyek vele és Kelly-vel. Doki szeme egy percre elidőzött az arcomon, majd Kelly felé fordult, és félmosolyra húzódott a szája. Fáradt hangon szólalt meg.

-          Reméltem, hogy ez alól a kérdés elől, egy darabig kibújhatok, de azt hiszem tévedtem. Túl okosak vagytok. – Doki ellágyultan nézett minket, mintha tényleg a saját lányai lennénk. Én sem bántam volna, ha így lenne. – Húsz évvel ezelőtt, a mondik hercegnője és hercege, Leona és David azt hitték jót cselekednek, mikor a legtöbb mondi gyermeket feláldozták a démonok királyának Felix-nek. S bár akkor még rengetek mondi élt, ma már igen kevés, mindössze hét gyermek élte túl a leszármazottak utódjaiból. A Rend tagjai, s velük együtt az egész természetfeletti nép gyászolta az ártatlan gyermekek halálát. A Rend számos tagjának családját mészárolták le a démonok. Ez egy akkora vérengzés volt, amilyet a világ még sosem látott. David és Leona a lehető legsúlyosabb büntetést kapták, mikor rájöttek, hogy a saját gyereküket is fel akarták áldozni. Örökre a kárhozottak közé száműzték őket, azóta is bujdosniuk kell.

-          Nem értem, mi köze ennek a borzasztó történetnek ahhoz, miért kell iskolát váltanunk – mondta Kelly.

-          Az is kezd elég feltűnő lenni, hogy mások vagytok, mint a többi átlagos tini. De ezek mellett, az alvilágiak azt suttogják, David és Leona visszatértek.

-          Hogy mi? – kérdeztük barátnőmmel egyszerre.

-          És az a hír járja, hogy be akarják fejezni, amit elkezdtek.

-          De miért áldoztak fel annyi életet Felix-nek? – kérdeztem értetlenül.

-          Az egyik oka, hogy Felix elhitette velük, hogy ha megkapja, amit akar, eltűnik a Föld színéről. A másik, hogy David és Leona úgy gondolják, a Rend élete legnagyobb hibáját követte el, mikor egyességet kötött az alvilágiakkal, hiszen szerintük a Földön csak embereknek kéne élniük.

-          De hát ők sem emberek! – háborodott fel Kelly.

-          Mindenkit fel akarnak áldozni. Beleértve magukat is – mondtam, miután összeálltak bennem a kirakós darabkái. Doki bólintott.

-          És veled mi lesz?

-          Én tudok vigyázni magamra – válaszolta a maga barátságos hangnemében, s kihúzta magát. – Kérlek, hallgassatok rám – felelte lágyan.

-          Rendben elmegyünk. De egy percet sem fogok élvezni az ottlétből – határozta el Kelly.