6. fejezet - Banshee

Sziasztok!

Újra vasárnap, újra fejezet!

Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez írt hat komit...imádlak titeket :)

Ez a fejezetnéha túlszárnyalta a képzelőerőm és kicsit meglátszik hogy megint Cassandra Clare-t olvasok...:)

Jó szórakozást a fejezethez, és tudjátok a komikért sosem haragszom;D

Imádlak titeket, Clary.

6.fejezet - Banshee

A szobában egyedül találtam Kelly-t, ahogy az ágyán ülve a könyvek felé görnyed. Önkénytelen cselekvés címszó alatt szőke fürtjeit csavargatta ujjai körül, hogy aztán felháborodva állapítsa meg, hogy a haja nem egyenes. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót felpillantott a könyveiről, szemében mérhetetlen unalom mutatkozott. Kérdő tekintetemre válaszolva meglengette előttem a Különös lények – démonológia tankönyvet.

-          Még nem is volt ilyen óránk. Minek tanulsz? – dobtam le magam a szemközt lévő ágyra.

-          Gondoltam belelapozok. A könyv fele a „jókról” szól. Unalmas – dobta el a könyvet fintorogva.

-          Van valami, amiről beszélnünk kéne… - hoztam fel a témát, próbálva időt nyerni, hogy elrendezzem a gondolataimat.  – Beszéltem Mrs. Hill-el. Szeretné, ha segítenénk neki.

-          Nem megy az iskolavezetés? – kérdezte barátnőm cinikusan.

-          Vicces. – vágtam grimaszt. – Néhány diák titokban Leona és David kémje. – Kelly szemei kitágultak. – És mivel mi újak vagyunk itt, szeretné, ha kiderítenénk, kik azok – vázoltam nagy vonalakban a tervet.

-          És, hogy akarjuk kideríteni?

-          Reméltem, hogy van valami ötleted – fintorogtam. – De majd kitalálunk valamit – vontam vállat, mintha csak a háziról beszélnénk. Kelly aprót bólintott, jelezve, hogy megértette, hogy fontos a segítségünk. Többet nem kérdezett.

A rossz tulajdonságaim egyike, hogy borzasztóan lusta vagyok. Ebből fakad az, hogy semmire nem tanultam. Nem mintha meg lett volna az anyag, amit eddig a többiek vettek. És mivel fogalmam sem volt, kikkel vagyok együtt órán, nehéz lett volna elkérni bárkitől is. Így nyugodt szívvel terültem ki az ágyamon, és szenderültem mély álomba.

Másnap nyűgösen ébredtem, többek között azért, mert Kelly megzavarta édes álmom. A másik ok csupán az volt, hogy elfelejtettem beállítani az ébresztőórám, aminek köszönhetően késésben voltunk. Gyorsan magamra kaptam pár elfogadható göncöt, a hajamat laza kontyba fogtam a tarkómon, és a táskát a vállamra kapva rohantunk le a kőlépcsőn. Igaz, még nem csengettek be, de már közel jártunk hozzá. És nem szerettem volna, hogy az első benyomás úgy érje a tanárt, - leszámítva azt, hogy a tegnapelőttit teljesen ellógtam -, hogy már most kések.

És bár, könnyebb lett volna úgy elkésni, hogy tudom, Kelly-vel együtt késünk, így nem csak én szívom meg, tudomásul kellett vennem, hogy az első óránk külön van. Nem tudom, ez hogy lehet, de valaki biztos lesz olyan rendes-kedves, hogy ezt elmagyarázza. A csengő élesen visított a fülembe, mikor lenyomtam a százhatos terem ajtajának rozsdás kilincsét.

Bizonyára mást vártak helyettem – legalábbis a csalódott, kiábrándult fruskák tekintete erre utalt. Mi ütött ezekbe, hogy ilyen látványosan várják a tanárt?

Végigvonultam a padsorok között, s helyet foglaltam újdonsült barátnőm, Mira mellett.

Ismét elcsodálkoztam gyönyörű, sötétbarna haján, melyben néhol szőke tincsek bujkáltak. Mikor rákérdeztem milyen festéket használ, nevetve közölte, hogy semmilyet – ő sem tudja, mitől ilyen a haja.

Hirtelen fellendülő eszmecserénket az ajtó nyitódása, és a körülöttünk lévő elcsendesült diákok zavarták meg. Mikor a vállam felett én is a beérkezőkre pillantottam, lejjebb csúsztam a széken, és halkan elkáromkodtam magam. Jake kényelmesen nekidőlt az asztal szélének, míg Chris helyet foglalt a tanári széken. Még jobban összehúztam magam.

-          Kitalálom - suttogta halkan Mira. – Rajtakaptad?

-          A gyengélkedőn. Valami kiscsajjal. Maradjunk annyiban, hogy kötszer helyett óvszert kaptam. – vágtam grimaszt. Mira hangos kacagásban tört ki, aminek köszönhetően szinte mindenki minket bámult. Beleértve két tanárunkat is. Jake-re kacsintottam, aki meglepetten nézett rám.

-          Nos, mint tudjátok, Mr. Ashton-t elbocsátották – kezdte a barna hajú srác, de félbeszakították.

-          Persze, mivel állandóan be volt tépve – szólalt meg egy ismeretlen fiú.

-          Annyira tudtam, hogy ilyen alacsonyra merészkedsz Brandon! – mordult fel Mira.

-          Csak kíváncsi voltam, hogy milyen érzés a te szinteden lenni. – mondta a srác. Hátrafordultam a széken és alaposan végigmértem. Árnyvadász volt, ezt a bőrén felhalmozódott fehér hegek jól mutatták. Szőke haj, kék szem, gunyoros mosoly. Egy lenéző pillantás után előre fordultam.

-          Szóval ma a Bansheek-ről fogtok tanulni. – szólalt fel Jake, mintha csak most érkezett volna. Ellökte magát a pad szélétől, és megállt a zöldre mázolt tábla előtt keresztbefont karokkal. Ismételten fekete nadrág, és fekete ing volt rajta. Adonisz… - jutott megint eszembe. - Maga, hogy Banshee, azt jelenti, hogy szellemasszony. – kezdte, s a hangja visszatérített a valóságba. - A Banshee sikolya néha halk, nyüszítő hangként, szomorú, gyászos halk zokogásként kezdődik. Aztán vad gyötrelmes sikolyba, átható, vérfagyasztó vonításba megy át. Úgy tartják, hogy a Banshee azok háza alatt „énekel” akik hamarosan meghalnak. Ezt nevezik a halál dalának. Mindenki hallja, kivéve azt, akinek szól. Egyes legendák úgy tartják, hogy a Banshee az őrangyaluk, aki vigyáz rájuk. Más legendák szerint, csak a legkiváltságosabb családra vigyáznak. A skót legendákban a halál hírnöke többféle alakot ölthet. Egyes történetek szerint a Banshee a sikolyával öli meg az embereket. Rátok annyiból veszélyesek, hogy elaludtok a sikolyától. Azt tanácsolom, kerüljétek el messziről őket. – mindenki halkan felnevetett.

-          És a Bansheek eredetileg mik voltak? emberek? Vagy alapból így jöttek létre? – kérdezte meg az a lány, aki az óvszert adta.

-          Jó kérdés Christina. – mosolygott rá Jake. Naná, hogy jó… - A Bansheek olyan elátkozott emberek, akik megölték magukat, öngyilkosok lettek.

-          És a Bansheek miért néznek ki úgy, ahogy kinéznek? –kérdeztem.

-          Több monda szerint, mivel öngyilkosok voltak, nem volt tiszta a lelkük. Egy büntetés az, hogy az válik belőlük, ami, a másik büntetés pedig, hogy a külsejükön tükröződik a lelkük.

-          Szóval, ha például tegyük fel, megjelenik előttem egy Banshee, aki hasonlít egy szellemre, az azt jelenti, hogy mielőtt öngyilkos lett, nem volt tisztában magával, hogy nem volt biztos benne, hogy jól cselekszik-e?

-          Pontosan. – bólintott Jake. – Szóval, ha csak nem akartok Banshee-vé válni, azt ajánlom, ne kíséreljetek meg öngyilkosságot. – halkan felnevettünk.

-          Egyszer azt hallottam, hogy téged a szüleid akartak meggyilkolni. – mondta Ryan az ügyeletes bunkó. Jake jéggé dermedve állt a tábla előtt, míg a teremben síri csend honolt.

-          Teszem azt, ha én megölném Ryant, akkor nem válnék Banshee-vé igaz? kérdeztem elterelésképpen. Jake hálával teli pillantással nézett rám.

-          Nem, nem válnál. – mondta mosolyogva, de a szeme komolyságát nem tudta elrejteni. Zavaromban a füzet felé hajoltam, és úgy csináltam, mint aki bőszen jegyzetel.

-          Tegyük fel, hogy Bianca egy Banshee – sétált mellém tanárom.

-          Hűha, köszi. – fintorogtam, de Jake mintha meg se hallotta volna.

-          Tudja valaki, hogy a Bansheek, kiknek az ellenségei? – tette fel a kérdést.

-          Gyűlölik az árnyvadászokat. Őket hibáztatják, hogy olyanok amilyenek. Mivel az első árnyvadászok irónja közönséges pengéből készültek, amivel öngyilkosságot könnyen el lehet követni, őket okolják a halálukért. – mondta Mira unott hangon.

-          Így van. – bólintott Jake – Szóval tegyük fel, hogy Bianca, megtámadja közületek valamelyik árnyvadászt. Hogyan védekeztek? – sétált el a padomtól. Hála istennek!.

-          Megölöm. – mondta valamelyik lány.

-          Nem. Ha megölöd Biancát te veszed át a helyét Gloria. – Gloria, Mandy egyik ölebe volt. – Ha Bianca megtámadná, valamelyikkőtöket irónt kell használnotok.  Valaki ideadná az irónját? – forgott Jake. Mira felemelte a kezét, amiben az említett tárgy volt. A mondi fiú elvette, és vonalakat húzott a levegőbe. Mikor összeállt a rúna, a rajz égni kezdett. Elsétált az lángra kapott jel mellett. – Ha valamelyikkőtöket megtámad egy Banshee ilyen jelet kell alkalmaznotok. Máskülönben nektek annyi.

-          Nem hiszem el, hogy megölnél – háborodtam fel.

-          Én nem is – vigyorgott Jake. – Csak az árnyvadászok.

-          De te is félig az vagy – mondta Gloria. Azt meg, hogy? Ha valaki mondi, nem lehet félig árnyvadász. Vagy mégis?

-          De nekem nincs irónom. Belém a mondik jelét vésték kiskoromban. – vonta vállat.

A csengő éles visítása megkímélt a további tanulnivalóktól, így sietve szedelőzködtünk össze, hogy minél hamarabb megkeressük a következő termet. Mira elnézést kérve, amiért nem vár meg, viharzott ki a teremből, mint akit puskából lőttek ki. Vele ellentétben, én ráérősen sétáltam végig a padsorok között, mintha nem nekem kéne igazodnom a tanárhoz, hanem neki hozzám. Talán így van…

-          Bianca, itt maradnál egy percre? – szólt csak úgy mellékesen Jake. Chris felállt, és pár diákkal együtt látványosan kivonult a teremből. Mikor aztán a bejáratnál visszafordult gyerekesen nyelvet öltöttem rá. Nevetett.

-          Beszélhetnénk? – mintha ideges lett volna.

-          Már beszélünk. – mutattam rá a nyilvánvalóra.

-          Bianca.!– Jake hangja, éles volt. Védekezőleg feltartottam a kezem. – Először is szeretném megköszönni – nézett a szemembe. Gyönyörű szeme van. Jézusom, agyhalál… – és másodszor, ami tegnap történt… - nem tudta befejezni a mondatot, mert a szavába vágtam.

-          Jézusom nem akarom hallani – tartottam ijedten magam elé a kezem. - Nem mondom el senkinek, csak kímélj meg, oké? Amúgy megmondhatnád a barátnődnek, hogy az óvszer meg a kötszer nem ugyan az. – húzogattam a szemöldököm mosolyogva. Jake fáradtan felsóhajtott, s mikor elindultam az ajtó felé hallottam, ahogy azt dünnyögi, hogy nem is a barátnője.

Vigyorogva sétáltam el a második órám színteréhez, ami matek volt. Jókedvem valószínűleg megmutatkozott rajtam, mert sokan mosolyogva néztek rám a folyosókon. Ám a pillanatnyi boldogságom azonnal elszállt, mikor észrevettem Kelly-t az egyik hátsó sorban. Leültem mellé, értetlenül figyelve, ahogy üveges tekintettel maga elé mered. Láttam, hogy a teremben többen minket bámulnak, és összesúgnak, de nem foglalkoztam velük.

-          Kelly, mi a baj? – kérdeztem aggódva barátnőm.

-          Mandy tudja… - szemében még mindig üresség tántorgott.

-          Mit tud, Mandy? – halkítottam le a hangom.

-          Mindent – felelte tömören, bennem pedig pár pillanatra megállt az ütő. Te jó ég!