12. fejezet – Kémkedjünk Mandy után

Sziasztok!
Először is, köszönöm az előző fejezethez írt három komit lányok, angyalok vagytok:)
Ez a fejezet 4,5 oldalra sikerült a Word-ben, remélem elnyeri majd a tetszéseteket!
Jó ovlasást, és eprsze a kritikákat is várom!
puszi, Clary




12.fejezet - Kémkedjünk Mandy után

-          Azt nem mondta egyikük sem, hogy kivel fog találkozni Mandy? – kérdezte az igazgatónő, miután mindent elmeséltem neki.

-          Nem. Talán mondták volna, ha nem jött volna Gloria.

-          És azt sem mondta, egyikük sem, hogy Aaron mit értett mindenki alatt? – jött a következő kérdés.

-          Nem. Arra gondoltam, hogy szerdán elmegyek én is a Plaza-ba. Mandy úgy is úgy hinné, hogy tanulok, és nem lenne gond. Követném, és megtudnám, hogy kivel találkozik és hogy mi ez az egész.

-          Rendben. – mondta az igazgatónő. – De nem mehetsz egyedül. – felemelte a telefont, és valamit motyogott valakinek. Pár perc múlva nyílt az ajtó, amin belépett Chris Kelly, és Jake.

-          Igazgatónő. – bólintott Chris.

-          Minden rendben Bia? – jött oda hozzám Kelly.

-          Igen. – bólintottam – vagyis nem egészen, de megoldjuk. – Értetlenül nézett rám egészen addig, amíg az igazgatónő fel nem vázolta előttük, hogy mit hallottam.

-          Annyira tudtam, hogy Mandy egy dög. – járkált fel alá Kelly.

-          Kelly ülj már le, már szédülök tőled. – könyököltem az asztalra. Per pillanat nem foglalkoztam a jó modorral.

-          Nekem van egy ötletem. – mondta habozva Chris.

-          Halljuk Christpoher. – ahogy az igazgatónő komoly hangon kimondta a teljes nevét, el kellett fojtanom egy mosolyt.

-          Mandy bizonyára kitalál egy indokot, hogy el tudjon menni. Beültetnék valakit, a taxiba, és megbeszélnénk vele, hogy pontosan hova parkolja le Mandyt. A parkolóban ott lenne Jake, és Bianca, akik követnékőt. Én és Kelly beülnénk a kávézóba, mint két vendég, és onnan figyelnénk őket. – vázolta a helyzetet Chris.

-          Bianca? – nézett rám az igazgatónő.

-          Tőlem oké. – bólintottam.

-          Kelly? – nézett rá az igazgatónő.

-          Tök jó lesz. – lekendezettbarátnőm.

-          Jake? – kérdezte tőle az igazgatónő. Jake bólintott, de végig engem nézett. Zavartan fordítottam el róla a tekintetem.

-          Rendben van. Akkor szerdára Bianca és Kelly belázasodtok. – Kellyvel összemosolyogtunk. -  Szerzek nektek parókát. Remélem, tudjátok, hogy óvatosnak kell lennetek, és nem szabad, hogy felismerjen titeket. – mondta az igazgatónő.

-          Könnyű lesz. – vigyorogtam.

-          Ilyen múlttal, biztos vagyok benne. – bólogatott elismerően. Miután részletesen átbeszéltük a dolgokat, mindenki ment a szobájába. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy Kelly és Chris, már fél tízkor elindulnak, hogy felmérjék a terepet, meg ilyenek. Én Jake-el a suli előtt találkozok tizenegykor, és mint kiderült Jake kocsijával megyünk. Egy Aston Martinnal.

                                    *                   *                  *

Szerda reggel

-          Na, milyen? – pördült meg Kelly. Barna parókája volt. Egy fehér csőnadrágot viselt, egy sárga kivágott felsővel, és betett egy pár barna kontaklencsét. 

-          Szexi. – vigyorogtam. – felvett egy fehér kabátot, meg egy magas sarkút. Kérdőn néztem rá.                

           -           Magas sarkúban nagyobbat rúgok. – mondta vigyorogva. Nevetve megráztam a fejem.

Miután Kelly elment, kinéztem az ablakon. Az örökös napsütésben úszó várost, most felhők takarták. Borongós volt az idő. Kikaptam a szekrényből egy egyenes szárú koptatott farmert, és egy hosszított kapucnis pulcsit, amin felirat díszelgett. Nem volt kedvem kontaklencsét betenni, szóval kikerestem a fekete keretes, lila üvegű napszemüvegemet is. Feltettem a fekete parókám – ami nem is állt olyan rosszul – és megnéztem magam. A parókám csak a mellemig ért le, és tépett volt. Oldalfrufrum volt, és ki volt vasalva a „hajam”. Feltettem a napszemüveget, felhúztam a Converse tornacipőm, és voálá. Magamra sem ismertem.

Ráérősen sétáltam ki az épületből, ahol mindenki órán volt. Ahogy egyre közelebb értem, láttam Jaket, a fekete Astonnak támaszkodva. Ing volt rajta, aminek fel volt tűrve az ujja, és felülről az első két gomb nem volt begombolva. Hozzá egy világoskék szaggatott farmert vett fel, és tornacipőt. Ahogy egyre közelebb értem hozzá, láttam, ahogy elkerekedik a szeme. Mikor a kocsihoz értem, végighúztam rajta a kezem.

-          Szép kocsi. – álltam meg előtte.

-          Jól nézel ki. – dicsért meg Jake. A furcsa, hogy most magabiztosan vigyorogtam rá. A paróka elvette az eszem.

-          Mehetünk? – tudtam, hogy arra várt, hogy én is megdicsérjem. Ezért nem is tettem.

           -          Menjünk. – beült a vezető üléshez, én pedig megkerültem a kocsit, és beültem mellé.

Hamar odaértünk. Út közben nem beszélgettünk, valami zene szólt a rádióból, amit nem ismertem. Idegesen doboltam az ujjaimmal a combomon, amit a mellettem ülő fiú is észrevett, és egy kisfiús mosollyal jutalmazott. A pillangóim felkeltek, éreztem, ahogy repkednek a gyomromban. Mikor megérkeztünk leparkolt a megbeszélt helyre, pont a Plázával szemben.

-          Kb. mennyi idő, amíg Mandy ideér? – kérdeztem, miközben kibámultam az ablakon.

-          Valahogy most körül indulhatott el. A sofőr, akit az igazgatónő megbízta az ide hozatallal negyed óra múlva ideér. Közvetlenül mellénk fog leparkolni. - Némán bólintottam, Jake pedig a CD-k között kezdett turkálni.

-          Milyen zenét szeretsz? – kérdezte, de még mindig a CD-k között turkált.

-          Végül is meghallgatok minden félét – vontam meg a vállam. Jake betett egy CD-t, és azt kezdtük el hallgatni.

-          Te tudtad, hogy az igazgatónő engem és Kellyt kért meg, hogy „kémkedjünk” neki ugye? – még mindig kifelé bámultam az ablakon.

           -          Kellyről tudtam, de rólad nem. – mondta Jake, én pedig az üvegből láttam, hogy engem néz.

Ezek után megint csönd következett, ami idegesítő volt. Nekem legalábbis. Mikor már alig pár perc volt Mandy megérkezéséig kiszálltam a kocsiból, és átsétáltam Jake oldalára. Kinyitottam az ajtót, és türelmetlenül odaszóltam neki.

-                  -         Szállj ki – mondtam, ő pedig engedelmeskedett. Ehhez hozzá tudnék szokni…

A szemem sarkából láttam, hogy most fordult a parkolóba egy taxi. Jake neki nyomott a kocsinak, az egyik kezét a derekamra csúsztatta, míg a másik kezével a kocsinak támaszkodott. Ahogy a taxi beállt mellénk, és Mandy kiszállt, egyből rám nézett, de nem ismert fel. Mikor kifizette a taxit, elindult a kocsi oldalánál. A kezem Jake arcára tettem, és simogatni kezdtem. Mandy megállt a kocsi hátuljánál, és hunyorogva nézte a párosunkat.

-          Jake?! – szólt meglepődötten.

-          Mandy. – tettetett meglepődést Jake.

-          Te mit csinálsz itt? – kérdezte Mandy. A fiú rám pillantott, majd vissza Mandy-re.

-          Mint látod, a barátnőmmel vagyok. – jelentette ki. Már szakítottak péntek óta?! – És te? – kérdezte.

-          Ellógtam a suliból vásárolni. – vigyorgott Mandy.

 Jake megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt. Beharaptam az alsó ajkam, mire Jake rám nézett, és közelebb húzott magához. Mandy a szemével méregetett, hogy tényleg a volt barátja barátnője vagyok-e. Gondoltam egyet, és még jobban odabújtam Jake-hez, és a nyakába csókoltam. Éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve, és hogy megint forró a bőre. A bőrének levendula illata volt.

Arra koncentráltam, hogy csak játszunk, és Mandyt kell figyelnünk, aki amúgy minket néz. Jake szorosan tartott maga mellett, az én kezem pedig a mellkasára siklott. Mandy, Mandy, Mandy. Leejtettem magam mellé a kezem, és abbahagytam Jake nyakának a csókolgatását. Ő a kezét végighúzta az oldalamon, le egészen a combomig. Elfordultam, és mosolyogva beharaptam az alsó ajkam. Tudtam, hogy Mandy figyel minket, és beveszi a kis játékunkat.

-          Akkor később találkozunk– mondta Mady kelletlenül, és elindult a Pláza bejárata felé. Miután megvolt a 8- 9méter távolság, megragadtam Jake kezét, és elkezdtem húzni a bejárat felé. Ahogy beértünk, kiszúrtam Mandyt, ahogy a mozgólépcsőn megy felfelé.

-          Gyere. – fogta meg a kezem Jake, és maga előtt tolva vezetett a mozgólépcsőhöz.

-          Azért járni még tudok. – morogtam, miközben mentünk a mozgólépcsőn. Jake az állát a vállamnak támasztotta.

-          Igen, de mi egy pár vagyunk, emlékszel? – suttogta a fülembe. Megborzongtam, amit bizonyára ő is észrevett, de nem tette szóvá. Ahogy felértünk a lépcsőn, a kávézóval – ahová Mandy bement, és ahol kiszúrtuk Chris és Kellyt – szemben volt egy pad. Jake leült rá, és az ölébe húzott. A fejemet a korlátnak támasztottam, és felsóhajtottam.

-          Most jól jönne, ha tudnék szájról olvasni. – húztam el a szám. Jake felnevetett.

-          Nem vicces. – ütöttem oldalba. Láttam, ahogy Mandy helyet foglal, egy kb. huszonöt éves férfi mellet. Vállig érő mogyoróbarna haja és csoki barna színű szeme volt. Az arcán 3-4 napi borosta látszott. Egy bőrdzsekit, egy fehér pólót, és egy sima farmert viselt. Beszélgetni kezdek, de mivel fogalmam sem volt, hogy miről, megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni Jake-el.

-          Mi az igazi neved? – néztem rá a szemüvegemen keresztül. Jake az egyik kezével levette rólam a szemüvegem.

-          Hogy érted? – fürkészte az arcom. A kávézó felé fordítottam a fejem.

-          Hát… gondolom a Jake az csak a beceneved, vagy valami nem? – néztem rá elbizonytalanodva. Bólintott. - Szóval mi az igazi neved?

-          Nem nevetsz ki? – vonta fel a szemöldökét.

-          Cserkész becsszó - emeltem fel a kezem. Elnevette magát.

-          Rendben. A teljes nevem Johnatan Miller. – elfordította a fejét, mintha zavarban lenne. Próbáltam oldani a feszültséget.

-          Egyszer volt egy Johnatan nevű hörcsögöm. – Jake jóízűen felnevetett.

-          És mi lett vele? – érdeklődött, még mindig nevetve.

-          Meghalt. – vontam vállat – Kelly lehúzta a WC-n. – Jake megint nevetni kezdett.

-          Nem szép kinevetni, egy halott állatot. – néztem rá morcosan.

-          Oké, oké sajnálom. – erőltetett magára komolyságot.

-          Jake – akartam mondani, de közbevágott.

-          Mondtam már, hogy sajnálom, na. – nézett rám értetlenül.

-          Nem Jake, nézd! – a lépcső felé fordítottam a fejét. Mandy és a férfi ereszkedtek le a mozgólépcsőn. Jake-el felálltunk és utánuk indultunk. Chris-el és Kellyvel odakint találkoztunk.

-          Gyalog mentek. Annyit hallottam, hogy a Palm Street-ről is szó volt. - Mind a négyen elindultunk gyalog, mivel csak kétsaroknyira volt.  Mikor odaértünk, Kelly felkiáltott.

-          Nézzétek! – az ujjával az egyik sarok felé mutatott, ahol Mandy, és a barna hajú pasi eltűntek.

-          Menjünk. – mondta Chris, és elindultunk a sarok felé. Ahogy befordultunk egy sikátorban kötöttünk ki. Előttünk minden sötét volt. Oldalról morgást hallottam.

-          Bianca. – Jake épp, hogy elrántott az útból, egy kés a földön végezte. Ahogy felnéztünk, egy csapat striga állt előttünk. Jake és Chris valamire nagyon koncentráltak.

-          Nem működik az erőm. – szólt meglepetten Chris.

-          Nekem se. – rázta a fejét Jake. – Tűnjünk innen. –Mikor megfordultunk, észrevettük, hogy a strigák körbevettek minket.

-          Most mi legyen? – gondolkodott hangosan Chris.

-          Verekedünk. – toporgott izgatottan Kelly.

-          De… - kezdte, de Kelly riadtan közbeszólt.

-          Bia vigyázz. – alig, hogy megfordultam, láttam, hogy az egyik striga nekem akar támadni. Mellkason rúgtam, mire elszállt, és öt méterre tőlem földet ért.

-          Örülünk, hogy a Bianca’s légitársaságot választotta, reméljük jól utazott, további kellemes időtöltést. – mondta Kelly.

-          Kelly, ez nem játék. - mondta komolyan Jake.

-          De… játék. – mondta vigyorogva Kelly.

-          Akkor játszunk. – mondtam, és elindultam az egyik striga felé. Őt is mellkason rúgtam, a striga pedig a falnak repült. Körülötte leomlott a vakolat.

-          Oké terv a következő. – mondta Kelly. – Jobb szélen öt az enyém, a bal szélen öt a Biáé. Másik oldalt nektek ugyan így. – mondta Kelly, és elindult az egyik striga felé. Mivel a strigák, ha napra lépnek szétégnek, ki kellett gondolnom valami tervet.

-          Nincs… valamelyikkőtöknél… egy… fegyver…?– kérdeztem akadozva, miközben az egyik strigával verekedtem.

-          Bocs édes, a másik kabátomban hagytam. – mondta Kelly, miután tökön rúgta az egyik strigát. Az egyik egy bottal hadonászott előttem. Na, ennek meg mi baja? Egy kissé hibás – de csak kissé – fejen rúgás után, a striga eszméletlenül esett a földre.

Már csak Jake és Chris verekedtek a strigákkal. Az egyik hátulról akarta megtámadni Christ, akit épp lekötött az egyik ellenfele. Kivettem az eszméletlenül fekvő striga kezéből a botot, és odadobtam Kellynek, aki egy kecses mozdulattal, hátba vágta, mikor a striga pedig megfordult, fejbe verte bottal.

-          Bia. – bökött a fejével Kelly oldalra. Most vettem észre, hogy Jake egyszerre két strigával harcol. Odamentem, és megkocogtattam, az egyik striga vállát.

-          Beszállhatok? – mosolyogtam rá. A striga be akart egyet húzni, de elhúztam a fejem. A lábára tapostam, kicsavartam a kezét, és a hátába könyököltem. Mire végeztem, már Jake is elintézte a sajátját.

-          Azt hiszem mennünk, kéne. – szólaltam meg elsőnek. – Mandy bármelyik percben visszajöhet, vagy lehet, hogy már rég a suliban van. – mondtam lihegve.

-          Menjünk. – mondta Kelly, azzal karon ragadott, és kisétáltunk az utcára.