14.fejezet - Felelsz vagy mersz?

14.fejezet - Felelsz vagy mersz?

Mikor beléptem a terembe, mindenki ott volt. Még Jake is. De, hogy…?

- ÁÁ Ms. Clark, remélem nem a mosdóban volt, és siratta a tegnapi kis afférját, amit Mr. Miller-el kezdeményezett. – mondta Kirova. Hallottam Mandy halk kuncogását.

- De tanár úr… pontosan azt tettem. – válaszoltam szem forgatva.

- Ma futunk. Vagyis ti, én nem. – vigyorgott Kirova. –hat kilométer a suli körül. Clark, mivel késtél, és visszaszóltál neked hét.

- Csodás. – morogtam.

- Már nyolc… - vigyorgott Kirova. Fintorogva vonszoltam magam, a kapuhoz. Legalább, ha az Ipod-om itt lehetne. Na, az király lenne. Mandy futott legelöl, mögötte pedig én. Látszólag azt hihette, hogy Jake fut a háta mögött, mert futás közben nem gyengén riszálta magát.

             *                    *                   *

Hulla voltam. Nyolc hülye kilométer a suli körül. Annyira nem bántam – még az elején, hiszen szeretek futni -, de rég futottam már, és kiestem a tempóból. Az oldalam szúrt, és úgy kapkodtam levegő után, mint aki öt perc után bújt elő a víz alól. Egy gyors tusolás után magamra kaptam a ruháimat, és elhatároztam, hogy a kollégiumban ismét visszavonulok, és újból jöhet egy jó hideg zuhany. Mikor felértem, és beléptem az ajtón, abban a pillanatban úgy éreztem megnyílik alattam a föld, és elsüllyedek szégyenemben. Kelly és Chris mindennemű felső nélkül feküdtek drága barátnőm ágyán, kellően feltüzelt állapotban.

-          Megfordulhatsz, Bia – barátnőmre, majd Chris-re néztem, akik egyformán vöröslöttek. Majdnem meg is említettem, mennyire jól áll nekik a piros, de inkább csendben maradtam. Nem szóltam semmit, kirántottam pár ruhát a szekrényemből, és elvonultam zuhanyozni.

A fürdőből kilépve egyedül találtam magam, gondolom Chris és Kelly nem örült volna, ha még egyszer rájuk nyitok. Kényelmesen befészkeltem magam a puha ágyba, és nekiláttam a feladott házinak. Jó fél óra után hál’ Istennek el is készültem, és a cuccomat a helyére rakva elindultam a tanulószoba felé. Már mindenki bent ült, de én csak egy ember kerestem a szememmel. Csalódottan vettem tudomásul, hogy Jake nem jött el.

-          Szereted? – hallottam meg Lisa hangját a fejemben. – Nem tudod, igaz? Nézd Bia, nem akarom, hogy pofára ess, mint már sokan mások… Vigyázz vele rendben? – aprót bólintottam, miközben leültem az egyik fotelbe.

-          Hello kislány. – Mason a földön ült. – Figyelj, bocs azért, ami az ebédlőben történt, oké? – vigyorgott, mint a tejbe tök.

-          Nem probléma. – Mason az egyik legjobb haverom volt, mióta idekerültünk. Nem szeretek rosszban lenni vele.

-          Na, jó, engem hív a természet. – észre se vettem, hogy Izzy is itt van. Felállt, és elvonult a mellékhelyiség irányába.

-          Chris és Kelly hol vannak? – kérdezte Becca.

-          ÖÖ mindjárt, jönnek, csak van egy kis dolguk. – most mondjam azt, hogy rájuk nyitottam, a saját szobámban? Lisa kacarászni kezdett, amit egy szúrós pillantással belé fojtottam.

-          És hívtál még valakit? – Kérdezte Mel. Tudtam, hogy Jake-re gondol.

-          Jake-t elhívtam, de nem biztos, hogy tud jönni, mert el kell intéznie valamit. – vontam meg a vállam. Nem szerettem hazudni, de jobb, ha valamit eltitkolunk, mások érdekében.  Izzy visszatért, és beszélgetni kezdtünk. Szóba jött Kirova, az erőnk, és nagy meglepetésemre, mindenki tudott Mandy kis akciójáról.

-          Ti honnan…?– néztem körbe lélegzet elakadva.

-          Az igazgatónő, minket tavaly kért meg. – rántotta meg a vállát Mason egyik haverja. Azt hiszem Mice a neve.

-          ÉÉrtem, oké. – mosolyogtam.

Még beszélgettünk egy kicsit, sok hülyeségről, és volt, amin már folyt a könnyem a nevetéstől. Épp a hasamat fogtam, ami fájt a röhögéstől, mert Mason átesett a kanapén, és a földön fekve vihogott, mikor nyílt az ajtó. Valahogy senki nem foglalkozott az új jövevényekkel, mert még mindenki nevetett, én meg már a könnyeimmel küszködtem. Mikor sikeresen abbahagytuk a nevetést, és valaki felsegítette a földről Mason-t akkor tudatosult mindenkiben, hogy három újonnan jött emberke ül az egyik kanapén.  Chris ült középen, Kelly a bal oldalán, és Jake a jobb oldalán. Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam Jaket. Rám mosolygott, és beszélgetni kezdett Izzy-vel.

-          Mi lenne, ha felelsz, vagy merszeznénk? – kérdezte meg a bandából valaki. Miután mindenki rábólintott, valaki hozott, egy üveget. És körbe öltünk. Kelly pörgetett először, és Mason-nél állt meg az üveg.

-          Felelsz, vagy mersz? – kérdezte vigyorogva Kelly.

-          Felelek. – válaszolta a fiú.

-          Oké, akkor… - Kelly gondolkodni kezdett. – Szűz vagy még? – kérdezte vigyorogva barátnőm. A számat rágcsáltam, hogy visszatartsam a nevetést. Kelly mindenkit könnyen zavarba tudott hozni.

-          Igen. – válaszolta vörösödő fejjel Mason. Mikor ő pörgetett, Melanie-nál állt meg az üveg.

-          Felelsz, vagy mersz?

-          Merek. – válaszolta sunyin Mel.

-           A hűtőben láttam valamelyik nap egy pitét. Nyomd az arcodba. – vigyorgott Mason. Eddig azt hittem, hogy Mel egy csendes, visszahúzódó csaj, de mikor kicsit sem kecses mozdulatokkal belenyomta az arcát a pitébe aztán habos arccal, mégis vigyorogva felnézett, rá kellett jönnöm, hogy félre ismertem. Miután Mel letörölte, az arcáról a habot ő jött. Jake-nél állt meg az üveg.

-          Felelsz, vagy mersz? – vonta fel a szemöldökét Mel. Most vettem észre, hogy a többiek, ugyanúgy viselkednek Jake-kel, mint bárki mással. Ha valaki nem is örült annak, hogy itt van, nem mutatta semmi jelét.

-          Felelek. – válaszolt Jake.

-          Kicsi a micsodád? – kérdezte Mel, és én eddig bírtam. Kitört a röhögés, de nem csak belőlem. Jake értetlen fejjel nézett. – Vicceltem, bocsi. – nézett rá Mel ártatlanul. – de ezt muszáj volt. Legalább most már tudom, hogy lehet zavarba hozni Jake Millert. – rázta a nevetés Melt is. Mikor lecsendesedtünk, Mel feltette az eredeti kérdést.

-          Ha meleg lennél, kivel randiznál? – itt mindenki elgondolkodva nézett Jake-re.

-          Magammal. – vigyorgott Mel-re sunyin. Jake pörgetett, és Miránál állt meg az üveg.

-          Felelsz, vagy mersz? – kérdezte Jake.

-          Merek. – vágta rá gondolkodás nélkül Mira.

-          Firkáld össze rúzzsal Mason arcát. – vigyorgott Jake. Mira kikapta a nadrágzsebéből, a tűzpiros rúzst, és összefirkálta vele Mason arcát. Annyit nevettem, hogy már fogtam a hasam.  Mira pörgetett, és nálam állt meg az üveg.

-          Felelsz, vagy mersz? – nézett rám kihívóan.

-          Merek. – vágtam rá, mielőtt meggondoltam volna magam. Mira a hűtőhöz sétált, és kivett belőle valamit. Mikor visszaért letette az asztalra a tejszínhabot. - Terv a következő… - vigyorgott Mira. – Le kell nyalnod – ó istenem ne. Kérlek szépen ne. – Jake felső testéről a tejszínhabot. – vigyorgott Mira. A kezembe temettem az arcom, ami vörösödött. „Figyelj, a legrosszabb, ami megtörténhet, hogy lenyeled Jake mellkas szőrzetét, már ha van neki.” – hallottam meg Lisa hangját a fejemben, amin nevetni kezdtem.

-          Na, jó, csináljuk. – mondtam, miközben végig Mirára néztem. Kelly és Chris felállt, Jake levette a pólót, és lefeküdt a kanapéra. Összefogtam a hajam, hogy legalább az ne legyen tejszínhabos. Ráültem Jake lábára, és néztem, ahogy Mira ráfújja a tejszínhabot. A mellkasa fel-lesüllyedt, én meg csak néztem milyen izmos. „De legalább nem szőrös” - gondoltam, mire Lisa felnevetett. A többiek ránézek, de ő csak megrázta a fejét.

-          Nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdeztem Mirát, mikor már Jake-nek alig látszott valami a testéből. Mikor fog már kifogyni?

-          Csinálhatod. – lépett el Mira, és helyet foglalt a szemközti kanapén. Jake tiszta habos volt. Istenem. A csapat felé néztem, ahol mindenki vigyorgott. Miután rájöttem, hogy innen nincs menekvés, lehajoltam Jake-hez, és elkezdtem róla lenyalni a habot. Az eleje még nem is volt olyan szörnyű, de ahogy egyre feljebb haladtam, észrevettem, hogy Jake mellkasa egyre többször emelkedik és süllyed. Hallottam a szapora szívverését, ahogy egyre feljebb értem. A kezemmel a hasán támaszkodtam. – ahol már lenyaltam a habot – hogy nehogy véletlenül rá dőljek. Halk kuncogásokat hallottam, mikor már a kulcscsontja felett jártam. Mikor a nyakához értem, tisztán éreztem, hogy lüktet a vér az ereiben. A mellkasára tettem a kezem, és éreztem, hogy mennyire dübörög a szíve. Ahogy lenyaltam a habot a nyakáról, megpusziltam a nyakát, ahol tegnap belecsókoltam, és felültem.

-          Kész. – vigyorogtam, és leszálltam Jake-ről.

-          Öt perc, tizenhat másodperc. – állította meg a stoppert Mason. Furcsa, de nekem több időnek tűnt. „Hidd el neki is” – hallottam Lisa hangját. Visszaültünk, és még játszottunk egy kicsit. Chrisnek sztriptíz jutott, míg Kellynek a klotyóból kellett innia egy pohár vizet. A végén már sírva nevettem, aztán mindenki beszélgetni kezdett valakivel. Nekem Lisa jutott.

-          Ribancnak tart mi? – húztam el a szám.

-          Hát nem éppen ilyenekre gondolt – vigyorgott Lisa.

-          Miért, milyenekre? – kérdeztem vissza.

-          Mindent a maga idejében kislány. – rázta a fejét Lisa. – Amúgy meg hallottad, hogy vert a szíve nem? – bólintottam. – Lehet ez egy jel.

-          Szerintem nincs igazad. – húztam el a szám.

-          Szerintem igaza van. – szólt oda Mel. Most jutott eszembe, hogy ő félig vámpír, szóval jó a hallása. – Bízz Lisában. – kacsintott rám. Megforgattam a szemeim.

-          Menni kéne. – nézett ki az ablakon Lisa. Már rég besötétedett.

-          Jézus, nem voltam kint a réten. – húztam még jobban el a szám.

-          Akkor menj, elleszünk. – mosolygott Lisa. Felpattantam, és szó nélkül szaladtam, mint egy hülye. Mikor kiértem, megint leültem a padra. Jó kedvem volt, túlzottan is. Mindenhol virágok nőttek, körülöttem.

-          Sejtettem, hogy itt leszel. – Jake hangja a hátam mögül jött. Megfordultam, és ott állt, a hold fényében, kezében egy szál vörös rózsával.