4.fejezet - Edzés

Sziasztok!

Nagyon sajnálom a késést, de iszoynat hoszsú, és fárasztó hétvégém volt!

Igyekszem többet nem késni.

A fejezet öt oldalra sikeredett, 2281 szóval. :D

Ebben vannak részek, amit a régebbi történetből másoltam át!

Remélem tetszeni fog, és kapok pár komit.:))

Jó ovlasást!

puszi: Klarii

4.fejezet - Edzés

Csendben sétáltunk egymás mellett az udvaron. Nem zavart az eső, kicsi koromtól kezdve imádtam, ha hallom, ahogy a vízcseppek ütemesen verik az ablakpárkányt, és az illata sem volt utolsó. Kelly sokszor kinevetett, mikor eső után órákig csak köröztem az udvaron csak azért, hogy érezzem a nemrég elmúlt eső illatát. Most is szívesen maradtam volna, de Kelly felkelt. Most ő a legfontosabb.

Az egyetlen, amit nem szerettem, hogy állandóan elázok. Most is, mikor a folyosón megyünk végig, és itt áll mellettem egy görög isten mit csinálok?! A hajamból csavarom a vizet. Nagyon szexis tényleg. Jake, mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, hatalmas vigyor terült szét az arcán. Ugye nem mondtam ki hangosan?

Épp megkérdeztem volna mi ilyen vicces, mikor elkapta a kezem, és szembefordult velem. Rá akartam förmedni, hogy: hé, mit csinálsz? De csak felemelte a mutató ujját, ami csendre késztetett. Végig a szemembe nézett, de láttam, hogy koncentrál. Alig pár másodperc elteltével éreztem, ahogy belülről szétárad bennem a meleg, a hajam ismét ugyanolyan könnyű, mint amilyen lenni szokott, a bőröm, és a ruhám száraz. Meglepetten néztem végig magamon.

-          Ezt hogy..? – kérdeztem, és zavartan kihúztam a kezem az övéből. A kezében egy tűzlabda jelent meg. Ijedtemben hátraléptem egyet. Felvont szemöldökkel nézett rám, mikor látta, hogy hátralépek egyet. A tűz kialudt a kezében, és megvonta a vállát.

-          Mondi vagyok – jelentette ki nemes egyszerűséggel. Na, ne mond – akartam válaszolni, de egy hang se jött ki a torkomon. A közelében úgy látszik, képes vagyok teljesen hülyét csinálni magamból. Jake, mikor látta, hogy nem vagyok hajlandó megszólalni, elkapott egy – immár hullámos – tincset a hajamból, és pár másodpercig azt tanulmányozta. Mikor befejezte elengedte a tincset, arcán hatalmas vigyor jelent meg.

-          Hullámosan sokkal szebb – ezzel megkerült, én pedig úgy álltam ott, mint egy bamba. Pár másodperc elteltével észbe kaptam, s sarkon fordulva követni kezdtem. Pár lépéssel le voltam maradva, de ahogy megfigyeltem. a srácnak esze ágában sem volt megvárni engem.

-          Bocs, hogy tegnap megzavartunk – mikor a válla fölött hátrapillantott, hatalmas mosoly terült el az arcomon. Csak azt tudnám, honnan jött hirtelen ez a, hű de nagy bátorság.

-          Túlélem – válaszolta unottan, és benyitott a gyengélkedő ajtaján. Kicsit lemaradva mögötte, de én is beléptem. Kelly törökülésben ült az ágyon, kezében egy tányér, gőzölgő levest szorongatott. Vajon Chris honnan hozta?

-          Bia! – kiáltott fel barátnőm örömében. mosolyogva ültem le az ágya szélére, ahol barátnőm fél kézzel, kicsit szerencsétlenül magához ölelt.

-          Hogy vagy? – borzoltam össze szőke haját, mire csak morgott egyet. Még nagyobb mosoly terült el az arcomon. Semmi baja.

-          Hol voltatok ilyen sokáig? – kérdezte az asztal mellől Chris.

-          Jézusom ember, nem csináltunk semmit! – lépett egyet hátra Jake. Eszem ágában sem volt közbeszólni. Kíváncsi voltam, mi sül ki ebből.

-          Hát ezt valahogy nehezen hiszem el rólad.

-          Na, köszi – Jake szeme villant egyet.

-          De tényleg, hol voltál? – szólt közbe Kelly, aki érdeklődve figyelt. Ő a világon mindenkinél jobban tudja, hogy nem vagyok olyan…

-          Találtam egy rétet – csillant fel a szemem.

-          Szétverted? – nézett rám felhúzott szemöldökkel barátnőm, miközben a szájához emelte a kanalat.

-          A rétet? Nem. Az erdőt egy kicsit – mosolyogtam. Kelly felkacagott, én pedig Chris felé fordultam.

-          Meddig kell itt maradnia? – úgy éreztem magam, mintha én lennék Kelly anyukája.

-          Már mehettek is. De ne fáraszd le magad hirtelen. És az erőddel finoman bánj. – miközben utolsó szavait Kelly-hez intézte, két papírt nyomott a kezembe. – Igazolás. Írassátok alá a tanárokkal. – aprót bólintottam jelezve, hogy értem, majd felálltam az ágyról.

Megvártam, míg Kelly megeszi a levest, addig megint szétnéztem a gyengélkedőben. Érdeklődve figyeltem a falra felaggatott képeket. Megakadt az egyik aranykeretes fotón a szemem. Két kisfiút ábrázolt, az egyik szőke, míg a másik barna hajú volt. A barna hajú kisfiú csillogó szemekkel szaladt egy felreppenő pillangó után, míg a szőke kisfiú nevetve figyelte a jelentet. A kép mosolyt csalt az arcomra, főleg mikor megláttam a kisfiú éjfekete szemeit.

-          Mi ilyen vicces? – kérdezte a hátam mögött Kelly. Megpördültem a tengelyem körül, barátnőm mosolyogó arcába nézve. Tekintetem akaratlanul Jake-re tévedt, aki a barna íróasztal mögül engem nézett. Eszembe jutott mit mondott a folyosón a hajamról. Akaratlanul túrtam bele barna hajzuhatagomba.

-          Semmi – feleltem némi fáziskéséssel. Mehetünk? – barátnőm aprót bólintott.

-          Hát fiúk – kezdte barátnőm, és Chris felé fordult. – Kösz mindent – vállat vont, és meg sem várva válaszukat kihúzott maga után. Az ajtó hangos csapódása visszhangzott a folyosón. Kelly elindult előttem.

-          Mi volt ez?  - kérdeztem fülig érő szájjal.

-          Semmi-semmi. Mi a véleményed Chris-ről? – érdeklődött nemtörődöm stílusban.

-          Á, szóval Chris - húzogattam szemöldököm.

-          Nem vagy vicces! – lökött oldalra mosolyogva.

-          Dehogynem!

Másnap az óra csörgésére keltem. Az éjszaka sokáig csak forgolódtam az ágyban, az a bizonyos szempár megint nem hagyott nyugton, még az álmaimba is követett. Kelly megláthatta rajtam mennyire nyúzott vagyok, mivel készülődés közben alig szólt hozzám. Kikaptam a szekrényből egy bő, sötétkék térdnadrágot, egy hozzáillő Adidas felsővel, hozzá felhúztam kedvenc Converse kockás tornacipőm. A hajam a tarkómon kontyba fogtam, mivel ma edzés is lesz, és táskámat a vállamra téve vártam, míg Kelly is végez.

Együtt sétáltunk le az ebédlőbe, ahol leültünk a szokásos asztalunkhoz. Meglepve vettem észre, hogy rengeteg szempár figyeli minden mozdulatunkat. Csak akkor értettem meg miért, mikor a szemem az ebédlő közepe felé tévedt. Egy hosszabb asztalnál, pár ismeretlen lány és fiú társaságában ott ült Mandy, Jake-el és Chris-el az oldalán. Kelly bizonyára követte a tekintetem, mert halkan felmorgott mellettem.

-          Jellemző – vágott fintort. – Úgy látszik, hogy csak vészhelyzet esetén érintkeznek a por néppel – mondta kérdő tekintetem láttán. Felnevettem.

-          Ugyan már Kelly. – böktem oldalba a könyökömmel. – Lehet, hogy csak tévesen ítéled meg őket.

-          Igen igazad lehet, - egy percre, mintha elgondolkodott volna, - Eddig azt gondoltam, csak Jake egy barom. Most már tudjuk, hogy Chris is az- mondta vigyorogva, miközben a reggelijében turkált. Tudod, nem sokan merik felvállalni ennyire nyíltan, ha utálják Chris Scott-ot, vagy Jake Millert – vágódott le mellénk, egy vállig érő, tépett búza szőke hajú lány. Jáde zöld szeme volt, és szétszórtan láttam rajta egy- két szeplőt, de jól állt neki. Csinos volt, és nem öltözött lepukkantan. Ezért is lepődtem meg, hogy ő nem a méhkas tagja.

-          A nevem Lisa – mutatkozott be. – És ha ez vígasztal, én se vagyok oda értük. – bökött a fejével a királyi asztal felé.

-          Kelly vagyok. – ütött meg barátnőm, egy normális hangszínt. – Ő pedig Bia. – mutatott rám.

-          Hello. – intettem. – Sokan tartoznak a királyi család rajongói klubjába? – néztem az asztal felé.

-          Fogalmazzunk úgy, hogy csak a suli fele. – ült le egy másik lány. Az ő haja barnásvörös volt, és kék szeme. Ha nem lenne nála kaja, azt hinném, hogy vámpír, főleg a bőre miatt. – A suli fele, úgy tekint rájuk, mintha valami istenségek lennének. De ez többnyire a két fiú miatt van. Amúgy a nevem Melanie – mosolygott – De barátoknak csak Mel. – kacsintott.

-          Bia. – vigyorogtam rá. – Ő itt Kelly. – mutattam be barátnőmet is.

-          Annyira híresek? Mármint a fiúk – Kelly homloka ráncba szaladt.

-          Viccelsz? A suli összes lányának, értük csorog a nyála. – miközben Mel beszélt, hevesen mutogatott.

-          A tiétek is? – vigyorgott rá Kelly. A szememet forgattam jelezve, hogy Kelly mindig ilyen, szóval ne is törődjenek vele.

-          Kijavítom magam. Csak majdnem mindenkié.

-          De miért ennyire nagy számok? – ezt már én kérdeztem.

-          Mert rengeteg démont öltek már meg. – ült le mellénk egy fekete hajú lány. Tépett, hátközépig érő haja, lófarokba volt fogva, és cica szemeket rajzolt magának. – A nevem amúgy Mira. – mutatkozott be. – És mert, ahogy ti is látjátok irtó helyesek. Bár nekem nem az eseteim. – fintorgott egyet.

-          Meg tudlak érteni. – szólalt meg mellettem barátnőm. - Amúgy Kelly vagyok, ő itt Bia. – mutatkoztunk be, már harmadjára.

-          És amúgy milyenek a srácok? – elég kétértelműen fogalmazhattam, mert mindenki kidülledt szemekkel nézett rám – úgy értem, hogy kedvesek, bunkók vagy milyenek?                               

-                                Chris igazából nagyon rendes, vele mind a négyen jóba vagyunk. Sőt lényegében Chris mindenkivel    jóba van a suliból. Jake, na, ő már teljesen más tészta. Mindenkivel bunkó, szórakozik a csajokkal, Chris az egyetlen normális barátja.

-          De persze, az egyéjszakás kalandokra vevő. Amúgy Becca vagyok. – mutatkozott be ő is.

-          Komolyan lányok, hányan vagytok? – fakadt ki Kelly.

-          Csak mi négyen. – válaszolt Lisa.

-          Hogy értetted azt, hogy szívesen benne van az egyéjszakás dolgokban? – néztem rá Beccára.

-          Úgy, ahogy mondom. Jake többnyire csak játszik a lányokkal. Egyik a másik után. Mindennap más csajjal látni. Kéthetente pontosan 3 napig járnak Mandy-vel, szakítanak, és élik tovább az életüket. Én mondom, ha jót akarsz magadnak, kerüld el Jaket. – figyelmeztetett Becca. A királyi asztal felé néztem. Mindenki nevetett, kivéve Jaket. Merev arccal engem figyelt, mint aki pontosan tudja, miről zajlott az előző beszélgetés. Aztán bevillant, hogy lehet, hogy tényleg tudja. Erre a gondolatra elhúztam a szám.

-          Amúgy titeket Jake és Chris fog tanítani. – jelentette ki Lisa.

-          Tessék? – kaptam felé a tekintetem.

-          Jake és Chris 19 évesek, már leérettségiztek.

-          Akkor mit keresnek még itt? – Kelly, mint mindig, most is hangot adott, a nemtetszésének.

-          Tanársegédek, vagy mi a franc. Igazából rosszul fogalmaztam. Ez afféle felkészítő nekünk. A tanár Mr. Kirova felkérte őket, hogy segítsenek a többi mondinak. – rántotta meg a vállát. – Amúgy én is az vagyok. – csillant fel Lisa szeme.

-          Hagy találjam ki. –emelte magasba Kelly a kezét. – Gondolatátvitel, és gondolatolvasás. – szólalt meg pár pillanat múlva Kelly, mire Lisa bólintott.

-          Hallod, amit gondolok? – ránéztem Lisára, közben az I feel good-ot énekeltem a fejemben. Lisa vigyorogva bólintott.

-          És még kik mondik? – kérdeztem rá.

-          Vagyunk mi hárman, a két fiú, Mandy és Chris húga Izzy. – mondta Lisa.

-          És ti mik vagytok? – Kelly oldalába könyököltem, a többiek, pedig mosolyogtak.

-          Én fél vámpír vagyok. – mondta Melanie.

-          Becca és én árnyvadászok vagyunk. – mondta Mira. Elismerően füttyentettem.

-          El fogunk késni. – nézett Lisa a nagy órára, ami ott függött az ebédlő falán.

-          Akkor jobb, ha megyünk. – álltam fel.

A többiek követték a példám, és miután megegyeztünk, hogy ebédnél ennél az asztalnál találkozunk, mindenki ment a saját órájára. Mint kiderült Lisa-val ez az óránk közös, így hárman indultunk el a tornaterem felé. Még jó, hogy Lisa velünk van, mivel tuti eltévednék. Az említett ezt a gondolatmenetem látványosan megmosolyogta. Mi hárman értünk először a tornaterembe. Az egyik fal helyett – pontosabban ahol az ajtó nyílt – tükör volt, a másik oldalt, pedig az egész üvegből készült. Az egyik sarokban 2m hosszú matracok voltak egymásra fektetve. A másik sarokban gerenda, kötél, két méter hosszú botok és egy szekrényben tányérok sorakoztak. Az utóbbi láttán felvontam a szemöldököm.

-          Majd meglátod. – mosolygott sejtelmesen Lisa. Ahogy a mondat végére ért, kinyílt az ajtó, és egy lány lépett be rajta. Tőlem fél fejjel magasabb lehetett, tornacipőt, és egy majdnem földig érő fekete szoknyát viselt. A táskája kopott volt, és egy fekete- fehér csíkos kesztyű volt a kezén. Egy Mickey egeres felső volt rajta, és úgy vigyorgott, mint akinek ez a fegyvere.

-          Sziasztok. – intett, mikor oda ért hozzám. – Izzy Scott vagyok, Chris húga. – mutatkozott be.

-          Bia Clark. – intettem mosolyogva.

-          Kelly Wayland. – tett hasonlóképp barátnőm is. – Ha nem vagyok bunkó, megkérdezhetem, hogy milyen erőd van? – nem is Kelly lenne, ha nem kérdezné meg.

-          Jövőbe látok, és iszonyú gyors vagyok. – mondta büszkén, miközben kihúzta magát. Nyílt az ajtó, és besétált rajta a két srác Mandy-vel az oldalán. Mandy és Jake valamin nagyon nevettek, de Chris, ahogy meglátott, egyenesen felénk vette az irányt.

-          Sziasztok! – intett mosolyogva, és leült mellénk. – Kelly jobban vagy? – fordult barátnőm felé.

-          Ja – felelte bunkós, és felállt, majd nagyon érdeklődve a telefonját kezdte nyomogatni. Chris kérdőn nézett rám, mire megvontam a vállam. Ebben a percben nyílt az ajtó, és belépett rajta, egy 32 év körüli férfi. Biztos ő Kirova. Sötétbarna haja, és kigyúrt testalkatú volt. Egy farmert, és egy kék csíkos inget viselt. Odasétáltunk hozzá, bemutatkoztunk, és elmondta, hogy órán, mit fogunk csinálni. Párban leszünk, és támadnunk kell a másikra. Mivel heten vagyunk ő is beáll, de vele szigorúan csak verekednünk szabad. Én Kellyvel voltam, Chris Kirovával, Izzy Lisával, és Jake Mandy-vel. A párokat – amikor a tanár szól – cserélgetni kell. A tanár azt mondta, hogy ne zavartassam magam, nyugodtan szedjem szét a padlót, míg Kelly a tetőt, bűbáj van a tornatermen, óra után „megjavítja magát”. Kellyvel beálltunk a hatalmas ablak mellé, hogy nekem könnyebb legyen.  Kelly támadott először. Kitörte az ablakot, abban reménykedve, hogy az üvegszilánkok felsértik a bőrömet. Mivel tudtam mire készül, - egyes vámpírokat meghazudtolva- villámgyorsan 5m távolságra találtam magam Kellytől, és a törött üvegtől. Mindenki felénk nézett, hogy ép bőrrel megúsztam-e Kelly támadását. Mosolyogva visszasétáltam hozzá.

-          Tudod ez nem volt szép. – néztem rá durcásan, mire elnevette magát. Kihasználva Kelly figyelmetlenségét, egy indát csavartam a lába köré, és kihúztam vele a lábát. Kelly halkan sikkantva ért földet.

-          Megvagy. – vigyorogtam rá.

-          Párcsere – üvöltötte Kirova. Ez gyors volt. Hirtelen Lisa szökkent elém.

-          Mehet? – nézett rám vigyorogva.

-          Mehet. – bólintottam. Lisa az első öt percben minden támadásomat kivédte, de én is kivédtem az ő ütéseit. Aztán rájöttem mi a megoldás. Elkezdtem magamban énekelni, a hull a pelyhest. Lisa először nem értette mi a bajom, egészen addig, amíg őt is sikeresen a padlóra küldtem.

-          Párcsere – rikácsolt már megint Kirova. Most Izzy kúszott a látóterembe. Próbáltam egyszerre több dolgot eldönteni, hogy összezavarodjon. Eleinte még sikerült, de az első mozdulataim után Izzy rájött, hogy melyik döntés mellett maradtam, és sikeresen védett. Egyszer pedig – mikor nem figyeltem kellően – Izzy keze nagyot lendült, és a levegőbe repített. A matracokon kötöttem ki, pont, ami mellett Jake és Kirova állt.

-          Jól vagy? – kérdezte Jake. A tanár rádörrent.

-          Jake, hányszor mondjam még, hogy a csajozási módszereidet, ne órákon vesd be? - morgolódott a tanár. Már elindultam, mikor a tanár utánam szólt.

-          Clark itt maradsz, párcsere van. – ezzel a lendülettel visszafordultam, és véletlenül Jake-be ütköztem. Valami belehasított a szívembe, én pedig odakaptam a kezem.

-          Mandy! – csattant fel élesen Jake, majd szó nélkül otthagyott.

Bianca ruhája