25.fejezet - Te vagy Chris

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy megint ennyit késtem a fejezettel, de sem időm, sem ihletem nem volt a folytatás írására!
De most itt vagyok!
Nagyon örülök neki, hogy tizenkilencen olvastátok a fejezetet jó látni, hogy annak ellenére érdekel titeket a történet, hogy ilyen ritkán frissítek! :)
Ebből a fejezetből még nem derül ki, hogy mi a TERV - csupa nagy betűvel -, de remélem azért elnyeri majd a tetszéseteket! :)
Jó olvasást a fejezethez!
puszi, Clary


25.fejezet - Te vagy Chris

„A csalódás mindennap elvisz az ember lelkéből egy darabot.”

Tormay Cécile

Legalább két órája fent voltam. Idegesített, hogy mi lehet Lisával, hogy hol lehet Kelly, hogy mennyire erős Jake. Néztem a kisimult arcát, és meglepett mennyire védtelennek látszik, mikor alszik. Legalább fél órát kellett könyörögnöm, hogy ha már nem akar itt hagyni, aludjon egy kicsit. Miután ünnepélyesen megesküdtem, hogy nem taperolom álmában és nem csinálok semmi őrültséget – értettem ezt azalatt, hogy nem keveredek bajba – hajlandó volt befeküdni mellém az ágyba. Persze ehhez hozzátartozik, hogy mikor lefeküdt azonnal hátat fordított nekem és kihúzódott az ágy szélére. Teljes két perc után – ugyanis eddig bírtam nézni, ahogy mereven fekszik, és alig vesz levegőt – rászóltam, hogy mi lenne, ha beljebb csúszna, mivel van még vagy egy méter köztünk, és ha továbbra is alig mer levegőt venni, megfullad mielőtt lezúgna az ágyról. Fogalmam sem volt róla mi szállt meg abban a néhány percben. Talán erősebbé tett a tudat, hogy nem néz gyereknek, hogy féltett, és hogy aggódik értem. Ez persze nem jelenti azt, hogy tisztában lennék vele, hogy tulajdonképpen mi is folyik köztünk pontosan, hiszen az utóbbi időben meglehetősen utált, amit nyilvánvalóvá is tett.

Szerettem volna megkérdezni, hogy mi változott a legutóbbi marakodásunk óta, de nem akartam ezzel fárasztani. Tudtam, hogy a legjobb barátja elárulta, látszott a szemében mennyire fáj ez neki. El sem tudtam képzelni, milyen lehet, ha az, akiben feltétel nélkül megbízol, elárul. Persze nekem is rosszul esett, amit Chris tett, de tudtam, hogy Jake-nek ennél ezerszer rosszabb, hiszen ők együtt nőttek fel, és Jake feltétel nélkül megbízott benne. Óvatosan végigsimítottam Jake arcán, aki egy ideje felém fordulva aludt. Gondoltam én.  Mikor az ujjaim az álla vonalához értek Jake megfogta a kezem. Mikor kinyitotta a szemét próbáltam kiszabadítani fogságba esett kezem, de erős volt a szorítása.

-     Ne… ne haragudj – nyeltem ijedten. – Nem akartam.
-     Nem? – kérdezett vissza Jake, miközben felkönyökölt.

Azt hittem, most majd kipattan az ágyból és kiviharzik, de még mindig fogta a kezem és fürkészően nézett. Felteszem, tisztán emlékeznem kellene, hogy mi hogyan történt, de annyira gyorsan történt minden. Válaszolni akartam neki. De kiszáradt a szám és csak hogy csináljak valamit benedvesítettem az ajkaim, amit persze Jake is észrevett. Tudtam, hogy meglett volna a lehetőségem arra, hogy megállítsam, hiszen bőven adott rá időt, miközben lassan felém hajolt. De nem akartam megállítani. Azt akartam, hogy megcsókoljon, hogy sose engedjen el. És ő megtette azt, amire a legjobban vágytam; lehajolt hozzám és megcsókolt.

Kelly szemszöge

A tető jó menedéknek bizonyult. Senki nem keresett, ami jó volt, mivel pontosan erre vágytam. Gyűlölködni akartam. Magamban elhordani Chris-t mindennek. Utáltam őt, amiért becsapott, elárult. Csak egy eszköz voltam neki, amit felhasznált. Érthető, hisz én vagyok Bia legjobb barátnője, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé fáj. Visszagondolni rá, hogy milyen volt, mikor levitt a tengerhez, vagy megmutatta a kedvenc helyét Los Angelesben – mind egy-egy tőrdöfés volt a szívemben. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ilyet tenne. Nem akartam elhinni. Tudtam, hogy ezt sosem fogom elfelejteni. Persze egyszer majd tovább lépek, de már nem az leszek, aki eddig voltam. Nem fogok megbízni másokban, úgy, ahogy eddig, és nem engedek senkit sem a közelembe. Minek? Ha egy valamire rájöttem Chris kapcsán, akkor ez az: nem érdemes bíznom másokban. Csak kihasználnak, aztán eldobnak, mint valami megunt játékot.

Jobban gyűlöltem, mint eddig bárki mást. Elmondtam neki mindent. A szüleimről, hogy miket tettek velem. És végig úgy csinált, mintha érdekelné. Emlékszem régen mindig kinevettem Dokit, amiért hébe-hóba szappanoperákat néz. Úgy éreztem, most egy szappanopera főszereplője vagyok, és utáltam ezt. Okkal voltam most is a tetőn. El akartam kerülni mások szánakozását, nem akartam, hogy azt kérdezzék jól vagyok-e és úgy csináljanak, mintha megértenének. Senki nem értett meg. Rajongtam érte. Annyira hihetetlen volt, hogy elfogad, olyannak amilyen vagyok, a múltammal együtt. Nem voltam szerelmes belé, ezt tudtam jól. Szerettem vele lenni, imádtam a furcsábbnál-furcsább dolgait és hálás voltam, amiért a múltam miatt nem nézett rám ferde szemmel. Rajongtam érte igen, de szerelmes nem voltam belé. De attól még borzasztóan fájt, ezt tudtam.

• -          Gondoltam, hogy itt leszel – szólalt meg egy hang mögöttem. Odafordulva Salemet vettem észre, aki a tető ajtajánál állt és egy whiskys üveget tartott a kezében.
• -          És jöttél, hogy megvigasztalj? – kérdeztem undokul. Kellett valaki, akin kitöltöm a haragom és ő volt az első, aki az utamba került. Magára vessen!
• -          Kelly – ejtette ki óvatosan a nevem és mellém állt – én nem vagyok az ellenséged. Tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni és nem akarod, hogy sajnáljanak. Ahogyan én sem. Chris az egyik legjobb barátom volt és engem is becsapott nemcsak téged.
• -          Nem akarom, hogy sajnáljanak – fordultam felé – idegesít, hogy-hogy néznek rám mások.
• -          Ismerős – mondta és lecsavarta a whiskys üveg kupakját. – Éppen ezért hoztam ezt a kicsikét. Nem tudom, te hogy vagy vele, de rám fér egy kis ivás.

* * *

• -          Rossz ötlet veled inni – mondtam nem sokkal később a tetőn feküdve, kissé illuminált állapotban.
• -          Fogalmam sincs, miért – fordult felém vigyorogva. Bár nem ittam sokat, még így is megártott, mivel az alkohol és én sosem álltunk közeli barátságban – valld be, hogy sokkal jobban érzed magad.
• -          Jobban – mondtam, miközben a pufók felhőket bámultam az égen. Mellőlem öngyújtó kattanását hallottam, mire odanéztem. – Nem tudtam, hogy cigizel – néztem rá csúnyán. Legalábbis próbáltam.
• -          Nem kérdezted – vont vállat hanyagul.
• -          Ezt nektek lehet? Mármint nem gyullad be a bundátok vagy valami? – kezdtem el idiótán vihogni.
• -          Kelly jelen pillanatban nem vagyok farkas, szóval elég fura lenne, ha meggyulladna a bundám. – vigyorgott elnézően, de én csak tovább vihogtam. Muris volt elképzelni Salemet farkas alakban, ahogy éles fogai között ott lóg egy szál meggyújtott cigi.
• -          Ne igyál többet – rázta a fejét és felkelt mellőlem.
• -          Hová mész farkasom? – kiáltottam rá és megint nevetni kezdtem. Salem nevetve megrázta a fejét és leguggolt elém, majd kivette a whiskys üveget a kezemből és meghúzta.
• -          A farkasod vagyok? – kérdezte huncutul.
• -          Tudod – kapkodtam levegő után – elég szemtelenségre vall flörtölni egy olyan lánnyal, akit a barátja csak kihasznált, rááldásul emiatt még részeg is.
• -          Többet kéne innod. Jól áll, mikor kimondod, amit gondolsz. – mosolygott kisfiúsan.
• -          Még mindig csinálod.
• -          Zavar?
• -          Nem. – én is megdöbbentem, milyen hirtelen rávágtam, hogy nem zavar, hogy kikezd velem. Talán egyszerűen arra volt szükségem, hogy elfelejtsem egy kicsit Christ, és úgy tűnt, a tervem kezd beválni.
• -          Tudod, Chris elég hülye volt, hogy így átvert téged. Nem érdemelt meg téged, ugye tudod?
• -          Miért mondod ezt? – fordítottam el a fejem, hogy ne kelljen ránéznem.
• -          Mert komolyan gondolom. – éreztem, ahogy mellém fekszik. Visszafordítottam a fejem, hogy ránézhessek. - Tudod, azt mondják, részegen a bűn már nem is annyira bűn.
• -          Igen, tudom – válaszoltam – Te pedig nem vagy Chris.
• -          Igen, tudom - mondta, mire fölé hajoltam és megcsókoltam.

Bianca szemszöge

Nem tudtam nem érezni őt. Minden porcikám érezte, ahogy hozzám ért, ahogy először óvatosan, majd egyre szenvedélyesebben csókolt. Nem tudtam betelni vele. A karjaimat a nyaka köré fontam, mialatt ő teljesen hozzám préselte magát. Sosem akartam elengedni. Nem akartam, hogy vége legyen, örökké csak magamnak akartam. Sűrű barna hajába túrtam és még közelebb bújtam hozzá, már ha ez lehetséges volt. Fogalmam sem volt, meddig tartott az egész, annyira zavaros volt. Elvesztem a csókjában és fogalmam sem volt mit teszek. Nem érdekelt mi lesz ez után, hogy mit fogok tenni, mi lesz velünk. Itt és most itt volt velem és csak ez számított. Mikor elhúzódott levegő után kapkodtam és ő is erősen zihált. A karjaim még mindig a nyaka körül voltak, az ő keze pedig a derekamon pihent. Lassan lehajolt hozzám és a homlokát az enyémnek támasztotta.

• -          Mit csinálsz velem? – kérdezte alig hallhatóan, szája szélén apró mosoly bujkált.
• -          Na és te? – kérdeztem vissza bátortalanul, mire a szemembe nézett.
• -          Ne haragudj rám – mondta és elhúzódott. A hátára feküdt, karjával eltakarva a szemeit.
• -          Szórakozol velem, ugye? – kérdeztem dühösen és felkönyököltem. Jake elhúzta a karját a szeme elől, éjfekete szemeit rám függesztette. – Nem csinálsz belőlem bűnbakot – böktem a mellkasára idegesen – ne próbáld meg elhitetni velem, hogy azért csókoltál meg, mert nem volt jobb dolgod. Istenem, nem hiszem el, hogy megint ezt csinálod – ültem fel, hogy hatásosan kiviharozzak a gyengélkedőről.
• -          Várj már – kapott a kezem után Jake, mire dühösen visszafordultam.
• -          Mire, Jake? Hogy megint találj valami kifogást, hogy miért csókolóztunk? Azt hiszed, hülye vagyok? Tudtad, hogy miért csókoltalak meg álmomban, mégis eljátszottad a hülyét, mintha csak szívességet tettem volna neked és megmentettelek volna, pedig tudtad, hogy fogalmam sem volt róla, hogy meg fogsz gyógyulni. És azóta elég nyilvánvalóvá tetted számomra, hogy nem akarsz tőlem semmit. Mire megy ki ez az egész Jake?
• -          Azt hittem, te vagy Chris – szólalt meg csendesen.
• -          Mi? – kérdeztem értetlenül.
• -          Rettegtem attól, hogy becsapsz. Hogy kihasználod azt, aki vagyok, hogy csak szórakozol velem, hogy ártani akarsz nekem. Ezért nem engedtelek közel magamhoz. Végig azt hittem… közben pedig Chris volt. Tudta, hogy mit érzek irántad és ezt kihasználta. Féltem kiskorom óta szeretni bárkit. Tudod, hogy mit tettek velem. Nem akartam, hogy még egyszer valaki ilyen fájdalmat okozzon nekem. Végig féltem tőled, hogy te leszel az, aki átvág. De végig Chris volt. Belefáradtam, érted? – kérdezte és tudtam, miről beszél. Megunta, hogy megjátssza magát. Tényleg fáradt volt. És én tényleg itt voltam neki. Leültem mellé és a nyaka köré fontam a karom, hogy át tudjam ölelni. Éreztem, ahogy az arcát a hajamba temeti és ettől megkönnyebbülés futott rajtam végig.
• -          Én mindig itt leszek - súgtam mielőtt újra megcsókolt volna.